*SZOMORÚ IDÉZETEK

Fáj az emlék, mégis öröm, álmaimban minden percem veled töltöm. Nem tudlak és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom, szeretni.

Ne haragudj rám, ha titokban imádlak, elsuttogom neved hervadó virágnak. Nyári estén csillagok csak Rólad mesélnek, ne haragudj rám, ha fáj a szívem Érted!

Félek tőled, bár nem tudom miért, égék tőled, szerelmes szívem tiéd! Imádlak, bár nincs hozzá jogom, várlak bár nincs rá okom!

Egyszer majd elmúlik, s begyógyul a seb, de a csókot mi szánkon égett, feledni nem lehet

Nem fogok sírni. Már nem. Csak úgy tud fájni.

Tudom, hogy nagyon tud fájni, mikor szíven szúr egy váratlan szó, s kiderül, ő már mást szeret,
és csak meghalni volna jó...

Néha egész élet rámegy arra az igyekezetre, hogy valaki nélkül próbáljunk meg élni.

Nem az a fájdalom sírni, zokogni, hanem a fájdalmat mosolyba fojtani. Az ember erős, de a szíve megszakad, ha azt, kit igazán szeret, szeretni nem szabad.

Szerelem mikor könnyeket hullajtasz, mégis ugyanúgy szereted őt. Szerelem, mikor ő egy másik lányt szeret, de te csak mosolyogsz, és azt mondod: 'Jól vagyok', pedig csak sírni és sírni szeretnél.

A szerelem okozta kínok közül az a legnagyobb , mikor gyűlölni akarjuk azt ,akit a világon a legjobban szeretünk.

Szerelmes voltam, de egy nap véget ért, bár megfogadtam nem sírok senkiért. Mégsem tudtam ott így elhagyni, hogy ne lásson engem úgy halkan sírdogálni. Csak álltunk egymással szemben szótlanul, és látja hogy könnyem kicsordul. Majd lett egy néma mozdulat felém, végül elfordult s elindult egy másik lány felé.

Amióta nem vagy velem, nem tudom milyen a szerelem,
és minden áldott nap csak a helyes utakat keresem.
Várok egy újabb esélyre, egy véget nem érő táncra,
egy életen áttartó önfeledt románcra.
De semmi nem jön, Te sem vagy már, és hiába várlak,
nem kell senki, még ha a helyeden több százan is állnak.
Hogy mit vesztettem el, igazán most fogom csak fel,
egy mondat kellett volna: Soha nem engedlek el.

Akármennyire is próbálok
a szerelmed nélkül élni nem tudok
így végül lehunyom a szemem
és elalszom a könnyeimmel.

Fáj, hogy ennyire szeretlek, mert ha rád nézek, látom, hogy ez téged mennyire nem érdekel.

A nap, mikor elmentél, volt az a nap mikor rájöttem arra, hogy semmi sem lesz már ugyanaz.

Nem tudom elfelejteni, mert szeretem…

"Hányszor mondták, értsem már meg végre: többé soha nem leszek veled!
Istenem! Mikor kimondtad azt a szót, hogy vége,
mintha minden álmom,s vele az éltem is véget érne.
S már a halállal sem küzdök,
most már csak bátorságot gyűjtök...
Csak a Halál csókját érezném már végre...ennyi csak,mit remélek..."

Várni valakit, ki nem jön többé, eljönni onnan, hol boldog voltál, otthagyni örökké.
Szeretni valakit, ki nem szeret téged, könnyeket tagadni, mik szívedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni, csalódott szívvel mindig csak remélni.
Megalázva írni egy könyörgő levelet, S szívdobogva várni, nem jön-e rá felelet.
Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni, mással látni őt, s utána fordulni.
Kacagni hamis lemondással, hazamenni, sírni néma zokogással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat, s imádkozni azért, hogy ő ne tudja meg mi is az a bánat!

Egy érzés van e világon, mely borzalmas és gyönyörű, mely isteníti a kedvest, ám számodra nagyon szörnyű.

Fellegekbe emelnéd őt, ki már észre sem vesz régen.
Mindennap arról álmodsz, hogy egyesültök fenn az égben.

Soha ne ismerd az érzést, mely megkeseríti élted, ám ha mégis rabul ejt, hát bármi áron tégy meg mindent!

Hiába gondolok minden percben a nevetésére, még is némán hallom vissza az üres csendet.

Nehéz abbahagyni a sírást, mikor csak az a személy tudna téged megvigasztalni, aki miatt sírsz…

Van akit azért gyűlölsz, mert szeretni is tudnád…

Menj el és adj egy esélyt, hogy elfeledjelek!

A szerelem fáj,de nélküle semmi vagyok…

Az embert nem a fájdalom öli meg, hanem a remény, amiben csalódott!

"...És beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem." (József Attila)

Azt hittem, te vagy minden, amit utálok, de rájöttem, hogy te vagy minden, ami belőlem hiányzik.

Utána nyúlsz, de ő elszökik. Utána mész, de ő elrejtőzik. Ránézel, és lehunyja a szemét. Szólsz hozzá, és befogja a fülét...

Szeretnélek látni, csak Rád gondolok. Este, ha csendben lefekszem, rólad álmodom. Azt álmodom, hogy itt vagy velem, de mindez csak álom, álom vagy nekem .

Oldal: SZOMORÚ IDÉZETEK
**IDÉZET, BÖLCSESSÉG, ANEKDOTA** HÍRES EMBEREK MONDÁSAI - © 2008 - 2024 - idezet-bolcsesseg.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat