*VŐFÉLYVERSEK
Kedves nagyszüleim, sokáig éljetek,
Unokátok búcsúzik, Isten veletek,
Öreg napjaitok legyenek békések,
Legyenek áldottak, és legyenek szépek.
Itt van az első tál ételünk, behoztam,
Hogy azt el ne ejtsem sokat imádkoztam.
Jó gazdaasszonyunkkal meg is fűszereztük,
ne firtassa senki mit és mennyit tettünk.
Merjenek belőle bátran és sebesen,
Hogy a vendég gyomra ne legyen üresen.
Hölgyeim, uraim nyúljanak utána,
Szeretném ha semmi maradna a tálba.
Üres tálat rögtön kicseréljük újra,
Úgy jó a leves is, hogy ha frissen fújja.
Kinek nem lesz elég, az magára vessen,
Jó étvágyat mondok hozzá én is szívesen.
Itt van a pecsenye mártással tormával,
Jobb ez, mint a hering a vereshagymával.
Ábrahám ilyennel éle Sárájával,
Azért élt oly soká a kedves párjával.
Bátran tehát ebből mindnyájan egyenek,
Jó nagy szeleteket tányérra tegyenek.
Arra bőven mártást, de sót is tegyenek,
Húzd rá, Bandi koma, vígan hadd legyenek!
Tessék vendégeink, itt a jó káposzta,
Szakácsné asszonyunk nekem már megmondta.
Igazán jó étel, ritkítja a párját,
Látom kelmetek már óhajtva várják.
Ha az ember ezt a jó ételt vizsgálja,
Van ebben malacláb és disznó bordája.
Ha még szomjaznak, majd jól igyanak rája,
Csak el ne tévesszék, hol az üveg szája.
Finom, fehér lisztből készült a rétes,
Túró, mák, cukor is van benne, attól ilyen édes.
Olyan édes ez, mint a menyasszony csókja,
A vőlegény is mondta, hisz ezt ő csak tudja.
No, de hogy a titkot mi is megtudjuk, a sokféle rétesből
Jó étvággyal fogyasszunk!
Ebbéli mondókámat tovább már nem nyújtom,
Hisz, amit most tálalunk, már nyújtották az asztalon.